Magyarországon tilos dohányipari terméket reklámozni televízióban, poszteren, óriásplakáton és úgy általában. Ha reklámfelületet kap a "cigi", akkor a saját dobozán is tekintélyes felületet kell hagynia a minisztériumban bölcsen összeállított elrettentő mondatoknak. A dolog értelme, gondolom, hogy elriasszák a dohányzás kultúrájáról a fogyasztókat, elősegítsék az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb társadalom kialakulását. Az emberek ne költsenek havonta tetemes összegeket a "rájára", az állam pedig később a rákjuk kezelésére.
Valóban szép és nemes célok, éljen a gondoskodó állam! Valóban kicsit visszás volt az aktív, nem egyszer sportos életet élő reklámnautáktól látni, ahogy örök mekis mosollyal rágyújtanak a koporsószögre, és közben érezni, ahogy a testi-lelki boldogság árad felék, tökéletesen szagmentesen. És mivel a dohányzás végső soron nem sziklamászó Adoniszok, és lelkileg kiegyensúlyozott Helénák elsődleges ismérve, a kép hamis, tehát nincs helye a széles körű reklámszórásban - mondotta a jogalkotó, és igaza is van (de legalább meghagyta nekünk Columbot és Gandalfot)
Ezzel szemben korlátlanul szabad a különböző hitelek reklámja. (A hitelezés kultúrája?) A boldog, mosolygós családpapa egy szép napon ráébred, hogy a régi mikró, vagy a tévé feladta küzdelmes életét és a családnak most vagy gázon kell melegíteni este a káposztát, vagy nem lesz Barátok közt... akár napokig! Öregem egy atomvillanás ehhez képest semmi! Ekkor felveszi a mosolygós telefont, és máris érkezik a mosolygós, jól szituált hölgy egy mosolygós köteg pénzzel, amiből a boldog családfő vadi’új plazmatévét, és x+3 funkciós mikrót vásárol.
A mosolygós család pedig este észre sem veszi a különbéget. Apuka nyugtázza, hogy az életveszély elhárult, a család boldog, és aznap lefekvéskor biztos nem fáj majd az asszony feje. A fél perces mesének vége, az apró betű nem lényeg, mosolygós apuka sem figyelt oda rá, pedig fel is olvasták a fentebb emlegetett atomvillanás sebességével: A THM 240%!
Ez a kép legalább annyira hamis, mint a maratonista nikotinfüggő, vagy a tévében a hosszú szipkával ellátott kívánatos nő, akinek nem mi nyalogathatjuk a szájszagát. A jogalkotó mégis jobbára tétlenül nézni, ahogy naponta százszor a képünkbe mosolyogják, hogy igen, ezt kell tenned a boldog és egész élethez, vegyél fel hitelt, hülye vagy ha gondolkodsz!
A reklámmese igazi vége persze már nem ilyen mosolygós, amikor ki kell csengetni az összeget (vagy amikor az asszony, a szex utáni cigit szíva rákérdez, honnét a pénz). Vagyis ha nincs pénz egy 10 000 forintos mikróra, akkor honnét lesz két hét múlva a felvett és elköltött 100 000 forint után 240 000 forintja a családnak? Ez nagy átlaggal számolva mindkét szülő teljes havi fizetése, úgy ha a család nem fizeti ki a számláit, és nem eszik egy hónapon keresztül - elég problémás, pláne hogy csak két hetük van. A megoldás talán egy újabb hitel.
És mivel a kedves jogalkotó üres szavazásokkal, meg a másik anyázásával, a zsebei tömködésével, hazaárulózással, konferenciákkal van elfoglalva, nem veszi észre, hogy masszívan hülyítik a magyart, (mintha nem lenne elég hülye az alulfinanszírozott, és igazán senkit sem érdeklő közoktatási rendszer miatt is) és lehetetlen pénzügyi csapdákba csalják. Majd valamikor meg egy politikai műsorban felelősen sajnálkozik, hogy a társadalom felelőtlen, és nagyon el van adósodva, és hát még válság is van... hát inkább az atomvillanás! Aztán pofátlanul mosolyogva megköszöni az interjút és megnézi megjött e már a minisztériumi fizetése a pótlékokkal együtt. Az eszébe sem jut, hogy tegyen valamit, csak hogy politikailag korrektül nyilatkozzék, és nyilvánosan elhatárolódjon a gázos fickóktól, de azért ott is maradjon a cukroskosárban.
Ha a dohánytermékekhez hasonlóan, esetleg szabályoznák a pénzügyi hirdetéseket, talán nem lenne ilyen hatalmas a lakossági csőd. Talán ha a jól fizetett miniszterek, államtitkárok, osztályvezetők, alosztályvezetők gondolkoznának is azok helyett, akiknek erre nem adnak lehetőséget, és kipenderítenék a médiából az uzsorakamatot, talán a valóságban is tudnánk mosolyogni!
